Szpínalonga, Ágiosz Nikoláosz

Kréta északkeleti partvonalától néhány száz méterre, Elounda és Plaka települések szomszédságában fekszik a tengerben egy apró sziget, melyre viharos múltjának köszönhetően látogatók ezrei kíváncsiak. A Spinalonga erőd (Spinalonga Fortress), vagy ahogy a helyiek nevezik, Kalydon az évszázadok során sok mindent megélt. A Spinalonga Kréta sziget keleti részének egyik legjobb és legfontosabb történelmi látnivalója, melynek története rengeteg látogatót hat meg hosszú évek óta. A Kelet-Krétán nyaralók közül sokan azért is választják a a sziget eme oldalát, hogy saját maguk is lássák és bejárják az egykor a velenceiek által épített Spinalonga erődöt (Spinalonga Fortress), amely Kréta, és egyben Görögország utolsó leprakolóniájának lakhelyeként, a Leprások Szigeteként is bevonult a történelembe. A Spinalonga-erőd Kréta keleti felén, a Lassithi régió központjaként is működő Agios Nikolaos északra fekszik, a Mirabello-öbölben. A sziget népszerű nyaralótelepüléseitől, Maliától, Hersonissostól, Stalistól bő 35-40 kilométeres, Gouvestől és Kokkini Hanitól 50-60 kilométeres a távolság, míg Kréta fővárosától, Herakliontól kb. 70 kilométert kell utazni hozzá. A két legközelebbi település a vele szemben elhelyezkedő Plaka, illetve az alig négy kilométerre fekvő Elounda, míg a krétai nagyvárosnak számító Agios Nikolaos bő 15 kilométer. Ennek köszönhetően elsősorban a Herakliontól keletre fekvő városokból érdemes meglátogatni, mivel a fotogén nyugat-krétai Rethymno már 140 kilométer, Chania városa pedig már 200 kilométeres táv. Mivel Spinalonga egy erődsziget, a parttól kb. 800 méterre, így kizárólag hajóval közelíthető meg: mind a három közeli településről, így az éppen vele átellenben elterülő Plakáról, mind Eloundáról, mind Agios Nikolaos kikötőjében rendszeresen, nyáron naponta többször is indulnak kirándulóhajók. Spinalonga éppen ezért roppant népszerű kelet-krétai fakultatív programként is, melyeket utazási irodák szerveznek utasaiknak, és csoportos kirándulások keretében mutatják be a helyet, és mesélik el történetét. A régi térképek szerint Spinalonga hajdanán szomszédos félsziget része volt, a velenceiek csupán a 13. században választották le róla. Krét sziget ezen része már ezt megelőzően is lakott lehetett, ám a velenceiek ismerték fel leginkább a terület kiváló adottságait: a Mirabello-öböl ezen szeglete ideális természetes kikötőnek bizonyult, hullámoktól védetten tudták kereskedőhajóikat állomásoztatni itt. A Velencei Birodalom az egyre sűrűsödő kalóztámadások és fosztogatások miatt rövidesen egy erődrendszer építése mellett döntött Kréta ezen részén is, így először sor került a sziget leválasztására, majd alig a tervek 1578-as elkészülte után egy évvel, 1579-ben már meg is kezdődött a Spinalonga erőd építése. A leválasztott szigetet, melyet Kalydon néven is emlegettek, vastag falakkal és bástyákkal vették körbe, a magaslatokra ágyúkat telepítettek, majd több száz felfegyverzett velencei katona költözött az építménybe. A cél nem volt kevesebb, mint hogy a Spinalonga erőd (Spinalonga Fortress) a Földközi-tenger térségének egyik legerősebb, jóformán bevehetetlen erődítménye legyen. A kis krétai erődszigetet körben védő magas, masszív falak, és a bent tartózkodó jelentős haderő a terveknek megfelelően valóban hosszú ideig elrettentette a támadókat: a 17. században megjelenő török hódítók hatalmas túlereje évtizedekig megtört az erőd falain. Végül csak 1715-ben, évtizedekig tartó háborúskodás után sikerült bevenni a várat, amikor már Kréta legnagyobb része már régóta az Oszmán Birodalom kezében volt, az utolsó török és velencei összecsapások során. Spinalonga elestével a velenceiek az utolsó megmaradt erődítményüket is elvesztették Krétán, a törökök ezzel a csapással mindenhonnan kiűzték őket a szigetről. A Spinalonga erődöt (Spinalonga Fortress, Kalydon) a török hatalomátvételt követően nem csupán hadászati célokra használták, hanem a törökök üzleteket és házakat építettek a falakon belül, ahonnan kereskedtek Kréta helyi lakosságával. Az ellenük irányuló lázadások azonban évről-évre egyre nagyobb méreteket öltöttek, míg végül a török uralom a szigeten az 1800-as évek végére megtört, 1901-re pedig teljesen kiürült az erőd is. A török uralom végével Spinalonga szigetének élete is hatalmas fordulatot vett, mely Kréta sziget történelmének egyik legszomorúbb fejezete is egyben. 1901-ben, röviddel azt követően, hogy a törökök elhagyták a szigetet, Kréta sziget helyi kormányzata azt a határozatot hozta, hogy a szigeten élő leprás betegeket ide költöztetik. Az első beteg 1903-ban érkezett meg Spinalongára, és nem sokkal később, 1904 októberében már 251 ember élt a szigeten: 148 férfi, és 103 nő. Ekkortól az egykori velencei erődsziget egészen 1957-ig a leprások telepeként működött, ahová el kellett vonulnia annak, akin jelentkeztek a tünetek. A leprától szenvedők áthajóztak a szomszédos Plaka faluból, beköltöztek az elhagyott házakba, és egészen az elmúlásig Spinalonga szigetén élték napjaikat. Az ételt, italt, egyéb ellátmányt csónakkal hozták át a mindössze nyolcszáz méterre fekvő Krétáról, a helyi lakosság igyekezett minél kevesebbet érintkezni a szigeten élőkkel. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő embereket egy idő után már Görögország távolabbi helyeiről is ide hozták, és a kezdeti éveket követően már ötszáznál is magasabbra emelkedett az itt élő leprások száma. Az egykori velencei erőd, Spinalonga ‘a leprások szigeteként’ került ismét a köztudatba, melynek nevét emiatt nem csupán Krétán, de számos más helyen is megismerték. A leprától szenvedők rendkívül szerény körülmények között éltek a Spinalonga szigeten, sokuknak még váltás ruhája sem akadt. A kelet-krétai telepen nagyon rosszak voltak a higiéniai viszonyok, a szemét halmokban állt az utcákon, jóformán még mosdó sem volt. Az egykori velencei, majd török épületek teljesen el voltak hanyagolva, állapotuk karbantartás és szakértő személyzet hiányában leromlott, némelyikből az ajtó és ablak is hiányzott. 1933-ban a dokumentációk szerint 954 ember élt Spinalongán ilyen körülmények között. 1936-tól azonban mindez megváltozott, amikor egy húsz éves, harmadéves joghallgató, Epameinondas Remoundakis elkapta a betegséget, és ő is Spinalonga szigetére került. Elhatározta, hogy emberhez méltóbb körülményeket teremt a szigeten élő embereknek, és amíg tudott, ennek megvalósításán dolgozott. Az irányításával kijavították, kimeszelték a házakat, utakat és mosdókat építettek, sőt mozi, színház, és kávézó is készült. Az utcákon lemezjátszókról zene szólt, dísznövényeket és gyümöcsfákat ültettek, az élet egy csapásra megváltozott. Remoundakis segítségével az emberek megértették, hogy van még értelme az életüknek, és amíg csak lehetett, megpróbálták tartalommal kitölteni azt. A mindennapok elkezdtek hasonlítani arra, amit a szörnyű betegség miatt ide kényszerült emberek maguk mögött hagytak. A fiatal joghallgató mellett a Spinalongán élőknek egy pap segített évtizedekig, aki bár maga nem szenvedett a betegségben, de életét a sziget lakóinak szentelte. Miután 1948-ban végre felfedezték a kór ellenszerét, a Spinalongán, azaz a leprások szigetén lakók száma egyre csökkent. Végül az utolsó 20 itt élő, leprától szenvedő beteget az athéni leprakórházba szállították, és 1957-ben teljesen megszünt létezni a telep. Spinalonga utolsó lakója, a sziget papja 1962-ben hagyta el az erődöt. A Spinalonga erődsziget (Spinalonga Fortress, Kalydon) néhány évvel később bárki számára szabadon látogatható vált, és ahogyan az idegenforgalom egyre jelentősebbé vált Kelet-Krétán, úgy nőtt az érdeklődés az egykori velencei erőd, a leprások szigete iránt is. Az erődöt a helyi önkormányzat látogatható állapotba hozta, ám egy valamivel senki nem számolt: az elhunytak sírjai közé sokáig be tudtak merészkedni az ide látogatók is. A felügyelet nélkül bóklászó turisták közül többen csontokat gyűjtögettek, felhalmozták az épületekben, mígnem a helyi önkormányzat vetett véget ennek: a sírokat lezárták és hozzáférhetetlenné tették, valamint információs pontokat állítottak a szigetre. Napjainkra Spinalonga Kréta sziget északkeleti régiójának egyik legkedveltebb történelmi látnivalója lett, naponta átlagosan ezernél is többen látogatják. A hajók kiindulási helytől függően félóránként-óránként indulnak folyamatosan az erőddel éppen szemben fekvő Plaka kikötőjéből, a közeli Eloundából, illetve Lassithi régió központjából, Agios Nikolaos kikötőjéből. A jegyárak egyéni utazással Plakából a legolcsóbbak, kb. 10 Euro/ fő, Eloundából kb 12 Euro / fő, Agios Nikolaosból hajótól függően 15-20 Euro / fő. A hajóút nem tartalmazza a Spinalonga erődbe való belépési díjat, ami további kb. 8 Euro / fő, a kedvezményes jegy 4 Euro. Az utazási irodák által szervezett fakultatív programok díja ettől eltérő lehet a transzfer, stb költségek miatt. Spinalonga nyitva tartás: április 1 – október 31-ig, 8:30 – 18:00-ig Ez a kelet-krétai látnivaló téli időszakban zárva tart. Az erőd bejárata a jellegzetes kör alakú bástyánál található, ahol a hajók is kikötnek, és ahol egy kis kioszkban a jegyet is meg lehet vásárolni. Mivel sok helyen nincs természetes árnyék, fejfedő feltétlenül ajánlott a sétához, ugyanis körben egy sétányon teljesen megkerülhető. Spinalonga sziget egykori lakóépületei, a ma már romos állapotú házak, a velencei és török korok építményeinek zöme Plaka felé néz, míg a sziget külső oldala a vastag várfalon belül leginkább sziklás, nincs beépítve. Fürdésre a sziget körüli a tenger kevéssé alkalmas a köves, sziklás part miatt, de aki a hőségben mégis fel szeretne frissülni, azok számára kineveztek egy kis strandot Spinalonga beach néven a bejárat közelében. A gyakori hőség miatt sokan egyszerűen a kikötőben fürdenek egyet az erőd megtekintése után, ahol viszonylag sekély és nyugodt a víz. A kelet-krétai Spinalinga erőd újkori népszerűségéhez Victoria Hislop 2005-ben megjelent könyve, A Sziget is hozzájárult. Az angol írónő könyve Spinalonga azon időszakáról mesél el egy családi történetet, amikor a helyet már Leprások Szigeteként ismerik, és a betegséggel élők népesítik be az egykori velencei erődítményt. Victoria Hislop Spinalongáról szóló könyvét magyar nyelvre is lefordították, számos hazai könyvesboltban kapható. A regényből TV sorozat is készült, melyet az eredeti helyszíneken vettek fel 2009-ben, és ‘To Nisi’, azaz ‘A Sziget’ névvel tűzték műsorra Görögországban.

Távolság:


Herszoniszosztól: 44 Km
Irakliotól: 66 Km
Chániától: 207 Km
Onyx Rentalstól: 46 Km